Budai Arborétum

Az őszi lombszíneződés idején pompás séta közben gyönyörködhetünk a Budai Arborétum fáinak és cserjéinek aranyló sárga, kárminpiros és narancsos színárnyalataiban. Az idős fák között kiemelkedő szépségű a keserű hikoridió (Carya cordiformis) aranyló lombdísze.

A hikoridiófélék, más néven hikorifák nemzetségének képviselői többnyire Észak–Amerika keleti és középső részén, illetve Mexikóban és Kelet-Ázsiában élnek. Terméseikre utaló görög eredetű nemzetségnevük (karüon) diót jelent. Hazájukban rendkívül kedvelt, a gyümölcstermesztésben és az erdészetben is fontos növények. Fájuk szívós, rugalmas, így mezőgazdasági gépek, kerekek, szerszámok készítésére, sőt sporteszközök készítésére, például sílécek gyártására használják, bár napjainkban ezen a területen a műanyagok veszik át a szerepüket. Termésük finom csemege, amely nyersen vagy pirítva fogyasztható, továbbá sütemények töltelékeként vagy húsételek körítéseként is ízletes. A magokból régebben olajat sajtoltak kozmetikai, technikai és világítási célokra. Az Amerikai Egyesült Államok déli részén leggyakrabban a pekándiót (Carya illinoensis) ültetik. Magjával már a hazai élelmiszerboltok polcain is találkozhatunk, de a vásárlásánál legyünk óvatosak, mert hamar avasodik.

A Carya cordiformis, a keserű hikoridió nemzetségének hazákban leggyakrabban ültetett képviselője. Észak-Amerika keleti és középső vidékeinek erdőségeiben él, általában mélyebb fekvésű területek és folyópartok, néha mocsaras területek fája Impozáns lombkoronája, gyönyörű formája és pompás őszi lombszíne ellenére többnyire csak arborétumokban, botanikus kertekben látható. Fajnevét, a cordiformis jelzőt szív alakú csonthéjas terméseiről kapta.

Gyorsan és magasra növő fa, koronája 30 méter körüli magasságú, felfelé törő, keskenyebb, neme túl tömött, elegáns kúp alakú. Kérge világosszürke, fiatalon fénylő, később sekélyen ráncolt, az idősebb fák kérge mélyebben repedezett. A hajtások rozsdabarna, barnászöld színűek, fiatalon barnás szőrök borítják, nyár végére azonban fénylővé kopaszodnak. Karcsú, hegyes, sűrűn mirigyes aranysárga rügyeiről télen is könnyen felismerhető.

Levelei páratlanul szárnyasan összetettek, 8- 15 cm hosszú levélkéinek száma leggyakrabban 7, alakjuk hosszúkás-tojásdad vagy lándzsás, szélük fűrészesen fogazott. A levélkék színe fénylő sötétzöld, fonákuk világosabb, szőrözött.

A keserű hikoridió egylaki fa, a hím- és nőivarú virágzatok ugyanazon fán, de külön virágzatban helyezkednek el. Az egyszerű virágok virágtakaró nélküliek, barkákban nyílnak május-júniusban. A porzós virágok az előző évi vesszőkön lecsüngő barkákban, a termős virágok a hajtáscsúcs közelében füzérekben csoportosulnak. A szív alakú, lapított termések 2- 4 cm hosszúak, csúcsuk kihegyezett. A csontárt zöldes színű, négybordájú burok fedi, amely az érés során felnyílik. A mag íze sajnos keserű.

A fa eredeti termőhelyéből következően tápdús, mélyrétegű, üde és jó vízellátottságú talajon érzi jól magát.