Az alábbiakban néhány nagyobb tematikus, illetve rendszertani gyűjteményünk felsorolása látható. Terveink szerint mind ezt a listát, mind az egyes növénygyűjtemények leírásait és a növényeket bemutató oldalakat is folyamatosan bővítjük majd.
A központi épület ('K' épület) előtti parkoló és környéke
A Budai Campus központi bejáratát övező kertrész az arborétum legexponáltabb területe. Sok itt ezért az örökzöld növény, magas az egynyári és évelő virágok aránya és a fenntartás is itt a legintenzívebb. A 'K' épület főportájától nyugatra lévő védett beugró nyáron az átlagosnál valamivel hűvösebb és párásabb, télen viszont az épület fűtése miatt lényegesen enyhébb a kert többi részénél. Megfelelő termőhelyet találtak itt egyes szubtrópusi igényű növények, amelyek a kert többi részén már elfagynának: a kínai kenderpálma (Trachycarpus fortunei), a télálló fukszia (Fuchsia magellanica), a téli bangita (Viburnum tinus), az örökzöld liliomfa (Nandina domestica) és mások. Ebben a kertrészletben található még a rózsalonc-, babérmeggy- és orbáncfű-gyűjtemény, valamint a cserjés pimpó (Potentilla fruticosa) csaknem ötven fajtát számláló gyűjteménye.
A Fenyves tisztás körüli fenyők
Ez a tábla az arborétum egyik legkedvezőbb adottságú területe: a terep sík, a talaj viszonylag jó minőségű, a talajvíz pedig – mint az a jobb felső határon, a díszalmákkal övezett kútban látható – viszonylag közel helyezkedik el, és már elérhető a fák és cserjék gyökerei számára. A kút érdekessége még, hogy Budapest ostroma idején egy ideig ez látta el a környék lakosait ivóvízzel.
A Fenyves tisztás vezérnövényeinek eltelepítése 1974-75-től indult azzal a tudatos céllal, hogy az Arborétum akkor még meglehetősen szegényes, helyesebben a háború idején elszegényedett fenyőanyagát legalább a dendrológiai tananyag szintjéig felgazdagítsuk. A tisztás karaktert adó vezérnövényei a görög jegenyefenyő (Abies cephalonica), az Altlasz-cédrus (Cedrus atlantica), valamint az óriástuja (Thuja plicata). Közéjük mintegy helykitöltőnek, valamit a tér esztétikus lezárására telepítették el a különböző tuja- és hamisciprus-fajtákat, valamint az elfekvő kínaiboróka-fajtákat, amelyek a gyep felé alkotnak átmenetet és egyben tökéletessé teszik a fenyves tisztás északi ill. hegyvidéki képét. A tisztás délkeleti részén már-már a Villányi úti kerítés felőli oldalon kapott helyet a Leyland-ciprus Magyarországon egyik elsőként eltelepített példánya. Ültetésének idején, 1976-ban még ritkaságnak számított: a nagyközönség nem ismerte és nem is kereste, azóta az egyik legnépszerűbb, olykor túl népszerű pikkelylevelű örökzölddé vált kertjeinkben. A Budai Arborétumban található példány közel 20 m magas és 6 m átmérőjű, így szépen mutatja a hibrid származású növény (intergenerikus, azaz nemzetségek közötti fajhibrid) gyors növekedését és széles oszlopos formáját. A fenyvestisztás növényei közül említést érdemel még néhány magyar nemesítésű borókafajta, mint a nehézszagú boróka Juniperus sabina ’Tiszakürt’, valamint a ’Szőke Tisza’ fajtái (az előző ezüstszürke a másik pedig fehértarka lombú).
A Fenyves tisztást a Madárbarát kert tanösvény táblái szegélyezik (Budapest Főváros és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület ajándéka).
A kerti tó vízi- és vízparti növényei
A kerti tó 1997-ben létesült, majd 2011-ben, uniós pályázat keretében nyílt lehetőség bővítésére és felújítására.
Érdemes tudni, hogy mesterséges tóról lévén szó a vízben élő növények valódi vízi, illetve mocsári fajok, illetve azok nemesített fajtái, a tavat körülvevő terület azonban - a természetes tavaktól eltérő módon - teljesen elszigetelődik a tó vizétől, így ott valódi vízparti vegetáció nem élne meg. Az ide ültetett növények úgynevezett vízpart-imitátor fajok: buja, gyakran zsombékos megjelenésükkel, nagy zöldtömegükkel a vízparti vegetációt idézik, ugyanakkor többé-kevésbé szárazságtűrőek.
A tó növényzete és környéke jelenleg 70 növényfajnak, illetve -fajtának ad otthont.
A díszcseresznye-gyűjtemény
A díszcseresznye-gyűjtemény a 'K' épülettől nyugatra eső területek első fásszárú növénygyűjteményei közé tartozik: Dr. Nádasy Mihály telepítette az épület befejezésének évében, 1970-71-ben. A fajták a Vácrátóti Botanikuskertből származtak (ahová az akkor ott tevékenykedő későbbi munkatársunk, Tóth Imre hozta be Angliából). Akkoriban a nyugat-európai fajták importja meglehetősen nehéz volt. A gyűjtemény ma több fajból és közel 20 fajtából áll, érdekessége, hogy nem csak a nálunk legközismertebb Prunus serrulata azaz a „valódi japáncseresznye”, hanem egyéb Japánból és részben Kínából származó, korai nyílású távolkeleti fajok fajtái is megtalálhatóak benne. Tudnunk kell a díszcseresznyéről, hogy oltványai nálunk 20 évnél nem élnek tovább: ezután nagy valószínűséggel pusztulásnak indulnak a távol-keleti nemes és az európai alany (a közönséges vadcseresznye) között fellépő összeférhetetlenségi problémák miatt.
Jóllehet a hajdani budai telepen módszeres orgonagyűjtemény létezett, a 'K' épület megépítésével és a Budai Telep felszámolásával ez a gyűjtemény kiköltözött Soroksárra, a Dísznövénytermesztési és Dendrológiai Tanszék jelenlegi törzsültetvényébe. Ebből a gyűjteményből napjainkra már csak az a néhány példány látható, amelyek a hajdani kazánház (jelenleg raktárként üzemelő) épület keleti sarkától sövényszerűen húzódtak föl a Ménesi úti támfalig. Ilyenek például a közönséges orgona (Syringa vulgaris) 'Hyazinthenflieder' és 'Mme Bullard' fajtái.
A mostani orgonagyűjteményt dr. Schmidt Gábor telepítette az 1970-es évek végén. A gyűjteménynek egyik érdekessége, hogy ültetése az egyetem akkori fiatal oktatói gárdájának társadalmi munkájához kötődik. Másik érdekesség és egyben nagy érték, hogy szemben a korábbi oltványokkal, melyeket rendszeresen vadalni kellett, ezen gyűjtemény képviselői csaknem kizárólag sajátgyökerű dugványokról szaporított növények.
A Ménesi úti támfal igazi mediterrán klímát teremt a növények számára az alatta lévő meredek két lépcsős rézsűvel. Forró és száraz itt a nyár és viszonylag enyhe a tél, ami azt eredményezi, hogy a növények hajtásai jól beérnek és ezért jól át is telelnek. Adva vannak még mediterrán klíma csapadék ill. vízellátási viszonyai is, nevezetesen a száraz nyár és viszonylag csapadékos időszak az ősztől egész a következő év tavaszáig. (Nem tévesztendő össze a mediterrán klíma nedves szubtrópusi, azaz az igazi szubtrópusi klímával mivel azt csapadékos fülledt nyár jellemzi.) Ez a területrész tehát a valódi mediterrán éghajlat növényei számára nyújt kiváló termőhelyet. Ilyenek a Cupressus nemzetség képviselői, melyből a nálunk házikertekben most már egyre gyakrabban ültetett igazi örökzöld ciprus (Cupressus sempervirens), valamint a leginkább télálló arizónai ciprus (Cupressus arizonica) mellett hat másik fajt is telepítettünk.
Szépen fejlődik itt a házikertek kincseként ismert édes füge is (Ficus carica); a Magyarországon szokásos egy-másfél terméshullám helyett itt termései két, olykor három hullámban is beérnek. Gazdagon virágzanak a gránátalma (Punica granatum) különböző fajtái, valamint olyan kevésbé ismert mediterrán növények, mint a cserjés macskahere (Phlomis fruticosa) és a perzsa csodabogyó (Danae racemosa). A mediterrán hangulatot fokozza a télálló pálmaliliomok (Yucca), télálló kaktuszok gyűjteménye, valamint a pasztell lombszínt adó cipruskák talajtakaró foltjai. Ősszel gazdagon virágzanak a kékszakáll (Caryopteris fajok és fajták), valamint a bókoló (Lespedeza thunbergii) és a színeváltó lespedeza (Lespedeza bicolor), ez utóbbi sokszor még október végén is hoz egy-két virágot.
A Felső Kert délnyugati szeglete
Az 'E' épület a Budai Campus legrégebbi építménye: eredetileg présház, majd kertész- ill. vincellérképző iskola tanépülete volt. Alatta a régi pince és a pincében kiásott kút ma is üzemel. Az épületet alulról megkerülve először a hársfélék, a juharfélék és a vadgesztenyefélék családjainak területére jutunk. Tavasszal feltűnő díszt ad a pirosvirágú vadgesztenye (Aesculus × carnea), dendrológiai különlegesség a közönséges vadgesztenye telt virágú fajtája (Aesculus hippocastanum 'Baumanii'). A feljebb eső területrészeket a rózsafélék és a hüvelyesek családjainak képviselői foglalják el. Az előbbiek virágzása májusra, az utóbbiaké májusra-júniusra esik. Különlegesen látványos a vastag fekete törzsön is dús rózsaszín virágcsomókat (ún. kauliflór, azaz törzsön nyíló virágokat) hozó júdásfa (Cercis siliquastrum) nyílása. Itt található még a négy legelterjedtebb jegenyefenyő egy-egy példánya, ritkaságnak számít az 1941-ben felfedezett kínai ős-mamutfenyő (Metasequoia glyptostroboides).
A Felső Kert 120 éves fái és idős cserjéi
Az arborétum 'F' épülettől északra eső területe a kert legidősebb része, a telepítési munkákat Räde Károly tervei alapján itt kezdték meg 1893-94 telén. A legidősebb itt álló fák életkora eléri tehát a 120 évet is, tekintélyes lombkoronájuk a nyári időszakban kellemes árnyékot teremt.
Ezen a területen található meg a mai Magyarország legidősebbnek tartott perzsafája (Parrotia persica), de figyelemre érdemesek a hatalmas platánok (Platanus orientalis, Platanus occidentalis, Platanus × hispanica), a csüngő ágú bükk (Fagus sylvatica 'Pendula'), az idős tölgyek (Quercus robur, Quercus petraea stb.), páfrányfenyők (Ginkgo biloba) és feketediók (Juglans nigra).
A felső sziklakert és környéke
Ez a kertrész tavasszal, a hagymás-gumós és évelő virágok nyílásakor nyújtja a legszebb képet. A terület legkiemelkedőbb látványossága a bal felső sarkában található tájképi sziklakert. A felső sziklakert története az 1900-as évek elején kezdődött. 1900 körül már állott az a mesterséges szikladomb, amelyet alacsonyabb sziklaszintek vettek körül, továbbá sziklaszurdok, a párásabb viszonyokat kedvelő évelők és páfrányok számára. Jelenlegi szép formájára dr. Nádasi Mihály építtette át az 1960-es években. A sziklakert teljes nagysága megközelítően 210 m2. E tájképi sziklakert részben sziklakibúvásos, részben szórványköves jellegű. 1970 körül dr. Schmidt Gábor irányításával felújították, évelőket telepítettek és új sziklaszurdokot is létesítettek, forrással és patakkal. A 2000-es évek végére talaja leromlott, közege összetömörödött, növényzete pedig elszegényedett, de 2010-2011. során uniós pályázati forrásból a teljes sziklakert felújítása megtörtént.
A nagy Lindgarden-nárciszgyűjtemény
1993-ban az angliai Lingarden cég holland leányvállalata mintegy 90 nárciszfajtát adományozott a Budai Arborétumnak, mellyel impozáns, nagy felületű kiültetés készült a Felső Kert idős fái alatt.
A nárciszok jól társíthatók az itt élő, nem túl korán fakadó fákkal: lombfakadás előtt virágoznak, ilyenkor vannak legszebb pompájukban, majd mire a fák kilombosodnak, és a terület árnyékba borul, a hagymába húzódnak vissza és itt töltik nyári nyugalmi időszakukat.
A kezdetben eltelepített nagy gyűjteményt az azóta eltelt 20 évben - elsősorban hazai cégek adományaiból - fokozatosan tovább bővítettük. Utoljára 2009-ben a hazai génmegőrzést támogató állami pályázat keretében 19 fajtával bővült a lista, egyes fajtákat pedig az Alsó Kertben ültettünk el.
Magyar fajták az Ormos Kertben (az 'A' és 'G' épület között)
A szélsőséges viszonyokat tűrő kárpát-medencei dendroflórát képviselő magyar fajták gyűjteményét az 1960-as évektől kezdve telepítették, az 'A', 'G' és a későbbi 'K' épület által határolt terülten. A gyűjtemény jelenlegi karakterét az ezüsthársak (Tilia tomentosa) valamint az őshonos berkenyék (Sorbus sp.) hazai fajai ill. fajtái adják, de megtalálhatók itt a világos kőris (Fraxinus ornus) a cserszömörce (Cotinus coggygria), valamint a közönséges boróka (Juniperus communis) szelektált klónjai is. Nagy részüket még mindig nem jelentettük be fajtaként és a továbblépés genetikai ill. kertészeti tartalékát képezik.
We use cookies to deliver personalized content, analyze trends, administer the site, track user movements on the site, and collect demographic information about our user base as a whole. Accept all cookies for the best possible experience on our website or manage your preferences.
Visit our Privacy Policy
