Amellett, hogy arborétumunk elsősorban növények gyűjteményes kertje, természetvédelmi területként egyik fontos feladata, hogy a természetes állatvilágnak élőhelyet biztosítson. Különösen fontos ez egy olyan erősen beépített környezetben, mint a főváros XI. kerülete, ahol a megmaradt egybefüggő zöldfelület ritka kincs, és nemcsak nekünk, embereknek jelent felüdülést, de a kisebb-nagyobb állatok számára is menedékül szolgál.

A változatos növényvilág ráadásul gazdagabb faunával is párosul, a sokféle növény között több állatfaj talál élelmet, búvóhelyet, mint a mezőgazdasági területek jellemzően egybefüggő tábláiban, vagy akár egy egyszerűbb városi parkban.

Zöld küllők a fűben

A gyűjteményes kert fenntartási munkáinál is igyekszünk – a lehetőségekhez mérten – szem előtt tartani a területen élő állatok igényeit, így a látogatók elé táruló kép néha eltér a parkokban megszokott látványtól: például a gyepet időről-időre hagyjuk magasabbra nőni, egyes területeken akár termést is érlelni, ami elsősorban a rovarfauna és az ízeltlábúakat fogyasztó gerincesek (sünök, madarak, denevérek) számára fontos.

Az itt élő madárfajok életkörülményeit kiemelten kezeljük. Ebben sok segítséget nyújtanak a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület önkéntesei, köztük volt diákjaink, kollégáink. Arborétumunk 2006-ban elnyerte a Madárbarát Kert minősítést, a Fővárosi Önkormányzat és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület támogatásával és a madarakat bemutató ösvény létesült.

​​​​​​A növényzet nyújtotta lehetőségeken kívül mesterséges költőhelyeket, odúkat is kihelyeztünk, amelyekben a kisebb testű madarak – elsősorban széncinegék és mezei verebek – rendszeresen költenek. Télen a cserjéken és fákon lévő termések és magvak nyújtanak táplálékot a hozzánk látogató madárcsapatoknak, de emellett a terület több pontján álló madáretetőkben is mindig friss napraforgómag várja az éhes vendégeket.

Az átvonuló, nálunk telelő vagy egész évben itt élő, fészkelő fajok száma évről évre örvendetesen gyarapszik.

Hogyan érhetjük el, hogy madárbarát kertünk legyen?

A madarak számára a kert akkor szolgálhat megfelelő élőhelyül, ha kialakításánál és fenntartásánál egyaránt figyelembe vesszük a madarak igényeit. Ennek talán egyik legfontosabb eleme, hogy olyan cserjéket, fákat választunk, melyek termése táplálékul szolgál a madaraknak. Jó, ha a lombot a kert néhány részén a fák alatt hagyjuk, hogy az abban megtelepedő rovarok is táplálékul szolgálhassanak, vagy búvóhelyeket alakítunk ki és az egyes fenntartási munkákat a madarak életritmusához is igazítjuk. Lehetőleg ne alkalmazzunk rovarirtószereket, és természetesen tartózkodjunk a madarak riasztására szolgáló módszerektől.

Fontos emellett, hogy a madarak védelmét szolgáló berendezéseket is alkalmazzunk: odúk, etetők, itatók kihelyezésével teremthetjük meg a kedvező életfeltételeket.

Ha csatlakozni kíván a Madárbarát Kert Programhoz, további információkért látogasson el a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapjára.

Milyen fákat és cserjéket válasszunk?

Fontos, hogy a kertben legyenek fészkelésre alkalmas fák, cserjék, és gondolnunk kell az odúlakókra, a bokorlakókra és a fákon szabadon fészkelőkre egyaránt. A fészekrakás szempontjából kimondottan előnyösek az alábbi növényfajok:

• bibircses kecskerágó (Euonymus verrucosus)
• borbolya fajok (Berberis)
• borostyán (Hedera helix) - felfuttatva
• csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus)
• erdei fenyő (Pinus sylvestris)
• fagyal (Ligustrum vulgare)
• júdásfa (Cercis siliquastrum)
• kányabangita (Viburnum opulus)
• kislevelű hárs (Tilia cordata)
• közönséges boróka (Juniperus communis)
• közönséges gyertyán (Carpinus betulus)
• kutyabenge (Frangula alnus)
• lucfenyő (Picea abies)
• mezei juhar (Acer campestre)
• mogyoró (Corylus avellana)
• orgona (Syringa vulgaris)
• ostorménfa (Viburnum lantana)
• puszpáng (Buxus sempervirens)
• tiszafa (Taxus baccata)
• veresgyűrű som (Cornus sanguinea)
• zselnicemeggy (Prunus serotina)

Szintén a növényválasztás szempontjai között kell, hogy legyen, hogy a növények termése, magja táplálékot adjon a madarak számára. Ebből a szempontból kedvezőek az alábbi fák és cserjék:

• galagonya (Crataegus) fajok
• erdei fenyő (Pinus sylvestris)
• fekete bodza (Sambucus nigra)
• házi berkenye (Sorbus torminalis)
• húsos som (Cornus mas)
• kökény (Prunus spinosa)
• lucfenyő (Picea abies)
• madárberkenye (Sorbus aucuparia)
• madárbirs (Cotoneaster) fajok
• tűztövis (Pyracantha coccinea)
• vadgesztnye (Aesculus hippocastanum)

Hogyan alakítsuk ki a kertet?

• Lehetőleg alakítsunk ki oldalról zárt cserjés részeket, például nyíratlan sövényeket, melyekben a kisebb madarak biztonságos fészkelőhelyet találnak.
• A metszés során igyekezzünk fészekrakásra alkalmas elágazásokat is kialakítani.
• Egy-egy idősebb fát is hagyjunk meg a kertben, ennek kéregrepedéseiben számtalan rovar él és kínál táplálékot a rovarevő madaraknak.
• A bokorcsoportok tövéről ne gyűjtsük össze a lehullott lombot, az így képződő avarban a rigók örömmel kutatnak rovarok után.
• Érdemes az elhalt fákat kivágás után megtartani egy ideig, a rajtuk megtelepedő ízeltlábúak a cinegék számára nyújtanak terített asztalt.
• Annak érdekében, hogy ne nagyon kelljen rovarirtószereket használni, célszerűbb ellenállóbb fajtákat beszerezni.
• Legyen a kertben egy idősebb fenyőfa vagy nagyobb örökzöld bokorcsoport, ami télen is búvóhelyet biztosít a madaraknak.

A téli madáretetésről

A madarak téli etetése - amellett, hogy a madarak áttelelésében nagy segítség - tagadhatatlanul sok örömet szerez a madarakat kedvelő emberek számára is: itt nyílik a legjobb alkalom a madarak közelről való megfigyelésére, az egyes fajok megismerésére, határozására.

Mivel etessük a madarakat?

A téli madáretetéshez legjobb a napraforgómag, ezt a legtöbb nálunk telelő madár elfogadja táplálékul. Néhány madárfaj, például a sármányok és a pintyfélék inkább a földön keresik a táplálékukat, számukra a földre, hómentes helyre szórhatunk ki megfelelő eleséget (pl. búzát, rostaalját, vagy készen kapható pintyeleséget). Vannak madarak (pl. a fekete rigó és a vörösbegy), amik a konyhai hulladékban is találnak táplálékot maguknak, de néhány szem félbetört diót is kihelyezhetünk, vagy a fák ágaira marhafaggyút is rögzíthetünk madáreleségül.

Hogyan és mikor etessük a madarakat?

A madáretető készítésénél csupán két dolgot kell szem előtt tartanunk: legyen az etető tartós és könnyű legyen feltölteni élelemmel. A madarak tehát éppúgy elfogadnak egy műanyag flakonból készült etetőt, mint egy fából ácsolt "műremeket", ugyanakkor jó, ha szem előtt tartjuk az esztétikai szempontokat is: ne csúfítsuk el díszkertünket rikító, oda nem illő flakonokkal, mert a szemét benyomását kelthetik. Sokkal jobb hatást érhetünk el fából vagy más természetes anyagból - például lopótökből - készült etetőkkel.

Az elhelyezésnél ügyeljünk rá, hogy az etetőt a ragadozók (karvaly, házi macska) ne érjék el, a lehető legnagyobb biztonságot nyújtva ezzel a madaraknak.

Az etetést a tartós hidegek beköszöntekor kell elkezdeni, és folytatni egészen a fagyok megszűnéséig. Ezeken a hideg és rövid napokon az énekesmadarak egy része nem tud ugyanis a rövid idő alatt annyi eleséget felkutatni, hogy az elegendő energiát adjon neki az éjszaka átvészeléséhez.

Néhány gyakori etetőtípus

Madárodúk kihelyezése

Melyen odút helyezzünk ki?

Az egyes madárfajok - méretükből adódóan - más és más méretű és formájú odút igényelnek. Az egyik alapvető dolog, amire tekintettel kell lenni, a röpnyílás mérete. A kertekben legkönnyebben a széncinege és a mezei veréb telepedik meg a kihelyezett odúban, számukra 32 mm átmérőjű röpnyílással ellátott, ún. "B-odú" az ideális. Ennél nagyobb, 45 mm-es röpnyílású odúban költ a seregély, és még nagyobb nyílást igényel a búbos banka, vagy a füleskuvik. Különleges odút kedvelnek egyes légykapófélék, pl. a szürke légykapó vagy a kerti rozsdafarkú, számukra az ún. "C-odú" az ideális, amelynél az előlap felső fele hiányzik.

A madárodúk természetesen házilag is elkészíthetők, de készen is kaphatók.

A-odú

A barátcinege és a kék cinege számára kialakított odútípus, 10-17 cm-es oldalhosszúságú négyzet belső alapterületű, 20-25 cm mély odú, 28 mm-es röpnyílással. Mivel a kis röpnyíláson a házi és mezei verebek nem férnek be, "verébmentes" kisodúnak is szokták nevezni. 2-4 méteres magasságba helyezzük ki.

  ​​​​​​​

B-odú

A leggyakrabban ezt a fészekodú-típust alkalmazzák, két altípusa van: 32 mm-es röpnyílással alkalmas barátcinege, kék cinege, széncinege, házi és mezei veréb, örvös és karmos légykapó, ill. csuszka számára; 46 mm-es röpnyílással nyaktekercs és seregély is költhet benne. Néha nagy fakopáncs vagy más harkályok is beleköltözhetnek, miután a röpnyílást saját maguk kitágították. Alapterülete 12,5×12,5 - 17×17 cm, mélysége 20-30 cm. 2-4 méteres magasságba helyezzük ki.

C-odú

Szögletes röpnyílású (felső harmadában nyitott) fészekodú, különböző méretekben készülhet. A legkisebb változata (11×11 cm alapterület, 18 cm mély, 11 cm magas röpnyílással) ökörszem számára készül. Leggyakrabban készített változata 12,5×12,5 cm alapterületű, szintén 18 cm mély, házi rozsdafarkú és vörösbegy számára 6, kerti rozsdafarkú számára 8, barázdabillegető számára 10 cm magas röpnyílással. Hantmadár számára 20×15 cm alapterületű, 15-18 cm mély, 4×4 cm-es szögletes röpnyílású odú alkalmas, a macskabagoly még ennél is nagyobb, 30×30 cm alapterületű, 65-70 cm mély, 20×20 cm-es röpnyílású odúba költözik bele szívesen. Az odú kihelyezésének ajánlott magassága is fajonként változó: 0,5-1 m magasságba helyezzük ki az ökörszem, 0,5-1,5 m magasságba a vörösbegy, 1-4 m magasságba a barázdabillegető és a hantamadár, 2-5 m magasságba a kerti és házi rozsdafarkú és 5-8 m magasságba a macskabagoly számára készített odúkat.

D-odú

A legnagyobb méretű mesterséges fészekodú, melyet viszonylag ritkán alkalmaznak. Szintén különböző méretekben készülhet, 15×15 cm alapterülettel és 30-35 cm-es mélységgel seregély, 20×20 cm-es alapterülettel és 40-42 cm-es mélységgel füleskuvik és búbosbanka számára ajánlott, ez esetben 60 mm-es röpnyílással. Macskabagoly számára is készíthetünk D-odút, ez 30×30 cm alapterületű, 65-70 cm mély és 20 cm-es röpnyílású. A kihelyezés magassága búbosbanka számára 1,5-6, seregélynek és füleskuviknak 2-8, macskabagolynak 5-8 méter.

Az adatok a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület ajánlásából származnak. (www.mme.hu)

​​​​​​​
 

Az odú kihelyezésének és kezelésének szabályai

Az odúkat ne szögeléssel, hanem függesztéssel rögzítsük a fára, lehetőleg úgy, hogy stabilan álljon (pl. a törzsnek támaszkodjon). A kihelyezendő odúk száma függ a kert "ellátóképességétől" és növénysűrűségétől. Egy átlagos kertben 25 m²-enként egy odú kihelyezése ajánlott.

A madarak az odút gyakran mohával, állati szőrökkel, tollal bélelik. Segíthetjük a munkájukat, hogy mohát vagy gyapjút kötözünk a fák ágaira, az odúba azonban soha ne rakjunk fészekanyagot, mert ez esetben a madarak nem költöznek be abba. A madarak által készített fészket ősszel távolítsuk el az odúból!

A madarak itatása

Az etetés mellett az itatásról se feledkezzünk meg, annál is inkább, mert az egyik legnagyobb vonzerő lehet a madarak számára a folyamatosan karbantartott itató, ez lehet az egyik "legforgalmasabb" hely a kertünkben. Természetesen a nyári, száraz és forró időszakban van a legnagyobb jelentősége, de jó, ha egész évben kint tartjuk, mindig lesz rá igény a madarak körében! Gyakori fürdővendégek az itatón a rigók, kék cinkék és széncinegék, valamint a vörösbegyek, szomjuk oltása mellett általában kiadós fürdőt is vesznek a vízben.

Helyválasztás

Az itató ideális helyének kiválasztásánál az alábbi szempontokat vegyük figyelembe:

• lehetőleg ne a tűző napon legyen, mert úgy könnyen felmelegszik és el is párolog,
• védett, mégis jól megfigyelhető helyet válasszunk: amellett, hogy a ragadozók nehezen közelítsék meg, nem jó, ha megfosztjuk magunkat az itatóra való rálátástól
• a madarak számára is legyen a környező terep jól belátható, fürdőzés és ivás közben kiszolgáltatott helyzetben vannak
• legyen a közelben egy magasabb bokor, ahová szükség esetén átröppenhetnek: vizes tollal nehezebben repülnek, ha pl. macska elől kell menekülniük, ez a bokor életmentő lehet

Az itató kialakítása

Az egyszerű virágalátét éppúgy megteszi itatóként, mint egy kisebb kerti tavacska, de kaphatók a célra igényes madáritatók is. Ügyeljünk rá, hogy ne legyen mély a víz, azt a legtöbb énekesmadár nem kedveli. Madáritató tavacska esetén a középső, kicsit mélyebb részre tegyünk egy lapos követ, ahol a madarak megállhatnak, leszállhatnak. Állandó átfolyás hiányában ne feledkezzünk meg a rendszeres vízcseréről és az itató tisztításáról!