Az alábbiakban néhány nagyobb tematikus, illetve rendszertani gyűjteményünk felsorolása látható. Terveink szerint mind ezt a listát, mind az egyes növénygyűjtemények leírásait és a növényeket bemutató oldalakat is folyamatosan bővítjük majd.
A központi épület ('K' épület) előtti parkoló és környéke
A Budai Campus központi bejáratát övező kertrész az arborétum legexponáltabb területe. Sok itt ezért az örökzöld növény, magas az egynyári és évelő virágok aránya és a fenntartás is itt a legintenzívebb. A 'K' épület főportájától nyugatra lévő védett beugró nyáron az átlagosnál valamivel hűvösebb és párásabb, télen viszont az épület fűtése miatt lényegesen enyhébb a kert többi részénél. Megfelelő termőhelyet találtak itt egyes szubtrópusi igényű növények, amelyek a kert többi részén már elfagynának: a kínai kenderpálma (Trachycarpus fortunei), a télálló fukszia (Fuchsia magellanica), a téli bangita (Viburnum tinus), az örökzöld liliomfa (Nandina domestica) és mások. Ebben a kertrészletben található még a rózsalonc-, babérmeggy- és orbáncfű-gyűjtemény, valamint a cserjés pimpó (Potentilla fruticosa) csaknem ötven fajtát számláló gyűjteménye.
A Fenyves tisztás körüli fenyők
Ez a tábla az arborétum egyik legkedvezőbb adottságú területe: a terep sík, a talaj viszonylag jó minőségű, a talajvíz pedig – mint az a jobb felső határon, a díszalmákkal övezett kútban látható – viszonylag közel helyezkedik el, és már elérhető a fák és cserjék gyökerei számára. A kút érdekessége még, hogy Budapest ostroma idején egy ideig ez látta el a környék lakosait ivóvízzel.
A Fenyves tisztás vezérnövényeinek eltelepítése 1974-75-től indult azzal a tudatos céllal, hogy az Arborétum akkor még meglehetősen szegényes, helyesebben a háború idején elszegényedett fenyőanyagát legalább a dendrológiai tananyag szintjéig felgazdagítsuk. A tisztás karaktert adó vezérnövényei a görög jegenyefenyő (Abies cephalonica), az Altlasz-cédrus (Cedrus atlantica), valamint az óriástuja (Thuja plicata). Közéjük mintegy helykitöltőnek, valamit a tér esztétikus lezárására telepítették el a különböző tuja- és hamisciprus-fajtákat, valamint az elfekvő kínaiboróka-fajtákat, amelyek a gyep felé alkotnak átmenetet és egyben tökéletessé teszik a fenyves tisztás északi ill. hegyvidéki képét. A tisztás délkeleti részén már-már a Villányi úti kerítés felőli oldalon kapott helyet a Leyland-ciprus Magyarországon egyik elsőként eltelepített példánya. Ültetésének idején, 1976-ban még ritkaságnak számított: a nagyközönség nem ismerte és nem is kereste, azóta az egyik legnépszerűbb, olykor túl népszerű pikkelylevelű örökzölddé vált kertjeinkben. A Budai Arborétumban található példány közel 20 m magas és 6 m átmérőjű, így szépen mutatja a hibrid származású növény (intergenerikus, azaz nemzetségek közötti fajhibrid) gyors növekedését és széles oszlopos formáját. A fenyvestisztás növényei közül említést érdemel még néhány magyar nemesítésű borókafajta, mint a nehézszagú boróka Juniperus sabina ’Tiszakürt’, valamint a ’Szőke Tisza’ fajtái (az előző ezüstszürke a másik pedig fehértarka lombú).
A Fenyves tisztást a Madárbarát kert tanösvény táblái szegélyezik (Budapest Főváros és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület ajándéka).
A kerti tó vízi- és vízparti növényei
A kerti tó 1997-ben létesült, majd 2011-ben, uniós pályázat keretében nyílt lehetőség bővítésére és felújítására.
Érdemes tudni, hogy mesterséges tóról lévén szó a vízben élő növények valódi vízi, illetve mocsári fajok, illetve azok nemesített fajtái, a tavat körülvevő terület azonban - a természetes tavaktól eltérő módon - teljesen elszigetelődik a tó vizétől, így ott valódi vízparti vegetáció nem élne meg. Az ide ültetett növények úgynevezett vízpart-imitátor fajok: buja, gyakran zsombékos megjelenésükkel, nagy zöldtömegükkel a vízparti vegetációt idézik, ugyanakkor többé-kevésbé szárazságtűrőek.
A tó növényzete és környéke jelenleg 70 növényfajnak, illetve -fajtának ad otthont.
A díszcseresznye-gyűjtemény
A díszcseresznye-gyűjtemény a 'K' épülettől nyugatra eső területek első fásszárú növénygyűjteményei közé tartozik: Dr. Nádasy Mihály telepítette az épület befejezésének évében, 1970-71-ben. A fajták a Vácrátóti Botanikuskertből származtak (ahová az akkor ott tevékenykedő későbbi munkatársunk, Tóth Imre hozta be Angliából). Akkoriban a nyugat-európai fajták importja meglehetősen nehéz volt. A gyűjtemény ma több fajból és közel 20 fajtából áll, érdekessége, hogy nem csak a nálunk legközismertebb Prunus serrulata azaz a „valódi japáncseresznye”, hanem egyéb Japánból és részben Kínából származó, korai nyílású távolkeleti fajok fajtái is megtalálhatóak benne. Tudnunk kell a díszcseresznyéről, hogy oltványai nálunk 20 évnél nem élnek tovább: ezután nagy valószínűséggel pusztulásnak indulnak a távol-keleti nemes és az európai alany (a közönséges vadcseresznye) között fellépő összeférhetetlenségi problémák miatt.
Jóllehet a hajdani budai telepen módszeres orgonagyűjtemény létezett, a 'K' épület megépítésével és a Budai Telep felszámolásával ez a gyűjtemény kiköltözött Soroksárra, a Dísznövénytermesztési és Dendrológiai Tanszék jelenlegi törzsültetvényébe. Ebből a gyűjteményből napjainkra már csak az a néhány példány látható, amelyek a hajdani kazánház (jelenleg raktárként üzemelő) épület keleti sarkától sövényszerűen húzódtak föl a Ménesi úti támfalig. Ilyenek például a közönséges orgona (Syringa vulgaris) 'Hyazinthenflieder' és 'Mme Bullard' fajtái.
A mostani orgonagyűjteményt dr. Schmidt Gábor telepítette az 1970-es évek végén. A gyűjteménynek egyik érdekessége, hogy ültetése az egyetem akkori fiatal oktatói gárdájának társadalmi munkájához kötődik. Másik érdekesség és egyben nagy érték, hogy szemben a korábbi oltványokkal, melyeket rendszeresen vadalni kellett, ezen gyűjtemény képviselői csaknem kizárólag sajátgyökerű dugványokról szaporított növények.
A Ménesi úti támfal igazi mediterrán klímát teremt a növények számára az alatta lévő meredek két lépcsős rézsűvel. Forró és száraz itt a nyár és viszonylag enyhe a tél, ami azt eredményezi, hogy a növények hajtásai jól beérnek és ezért jól át is telelnek. Adva vannak még mediterrán klíma csapadék ill. vízellátási viszonyai is, nevezetesen a száraz nyár és viszonylag csapadékos időszak az ősztől egész a következő év tavaszáig. (Nem tévesztendő össze a mediterrán klíma nedves szubtrópusi, azaz az igazi szubtrópusi klímával mivel azt csapadékos fülledt nyár jellemzi.) Ez a területrész tehát a valódi mediterrán éghajlat növényei számára nyújt kiváló termőhelyet. Ilyenek a Cupressus nemzetség képviselői, melyből a nálunk házikertekben most már egyre gyakrabban ültetett igazi örökzöld ciprus (Cupressus sempervirens), valamint a leginkább télálló arizónai ciprus (Cupressus arizonica) mellett hat másik fajt is telepítettünk.
Szépen fejlődik itt a házikertek kincseként ismert édes füge is (Ficus carica); a Magyarországon szokásos egy-másfél terméshullám helyett itt termései két, olykor három hullámban is beérnek. Gazdagon virágzanak a gránátalma (Punica granatum) különböző fajtái, valamint olyan kevésbé ismert mediterrán növények, mint a cserjés macskahere (Phlomis fruticosa) és a perzsa csodabogyó (Danae racemosa). A mediterrán hangulatot fokozza a télálló pálmaliliomok (Yucca), télálló kaktuszok gyűjteménye, valamint a pasztell lombszínt adó cipruskák talajtakaró foltjai. Ősszel gazdagon virágzanak a kékszakáll (Caryopteris fajok és fajták), valamint a bókoló (Lespedeza thunbergii) és a színeváltó lespedeza (Lespedeza bicolor), ez utóbbi sokszor még október végén is hoz egy-két virágot.
A Felső Kert délnyugati szeglete
Az 'E' épület a Budai Campus legrégebbi építménye: eredetileg présház, majd kertész- ill. vincellérképző iskola tanépülete volt. Alatta a régi pince és a pincében kiásott kút ma is üzemel. Az épületet alulról megkerülve először a hársfélék, a juharfélék és a vadgesztenyefélék családjainak területére jutunk. Tavasszal feltűnő díszt ad a pirosvirágú vadgesztenye (Aesculus × carnea), dendrológiai különlegesség a közönséges vadgesztenye telt virágú fajtája (Aesculus hippocastanum 'Baumanii'). A feljebb eső területrészeket a rózsafélék és a hüvelyesek családjainak képviselői foglalják el. Az előbbiek virágzása májusra, az utóbbiaké májusra-júniusra esik. Különlegesen látványos a vastag fekete törzsön is dús rózsaszín virágcsomókat (ún. kauliflór, azaz törzsön nyíló virágokat) hozó júdásfa (Cercis siliquastrum) nyílása. Itt található még a négy legelterjedtebb jegenyefenyő egy-egy példánya, ritkaságnak számít az 1941-ben felfedezett kínai ős-mamutfenyő (Metasequoia glyptostroboides).
A Felső Kert 120 éves fái és idős cserjéi
Az arborétum 'F' épülettől északra eső területe a kert legidősebb része, a telepítési munkákat Räde Károly tervei alapján itt kezdték meg 1893-94 telén. A legidősebb itt álló fák életkora eléri tehát a 120 évet is, tekintélyes lombkoronájuk a nyári időszakban kellemes árnyékot teremt.
Ezen a területen található meg a mai Magyarország legidősebbnek tartott perzsafája (Parrotia persica), de figyelemre érdemesek a hatalmas platánok (Platanus orientalis, Platanus occidentalis, Platanus × hispanica), a csüngő ágú bükk (Fagus sylvatica 'Pendula'), az idős tölgyek (Quercus robur, Quercus petraea stb.), páfrányfenyők (Ginkgo biloba) és feketediók (Juglans nigra).
A felső sziklakert és környéke
Ez a kertrész tavasszal, a hagymás-gumós és évelő virágok nyílásakor nyújtja a legszebb képet. A terület legkiemelkedőbb látványossága a bal felső sarkában található tájképi sziklakert. A felső sziklakert története az 1900-as évek elején kezdődött. 1900 körül már állott az a mesterséges szikladomb, amelyet alacsonyabb sziklaszintek vettek körül, továbbá sziklaszurdok, a párásabb viszonyokat kedvelő évelők és páfrányok számára. Jelenlegi szép formájára dr. Nádasi Mihály építtette át az 1960-es években. A sziklakert teljes nagysága megközelítően 210 m2. E tájképi sziklakert részben sziklakibúvásos, részben szórványköves jellegű. 1970 körül dr. Schmidt Gábor irányításával felújították, évelőket telepítettek és új sziklaszurdokot is létesítettek, forrással és patakkal. A 2000-es évek végére talaja leromlott, közege összetömörödött, növényzete pedig elszegényedett, de 2010-2011. során uniós pályázati forrásból a teljes sziklakert felújítása megtörtént.
A nagy Lindgarden-nárciszgyűjtemény
1993-ban az angliai Lingarden cég holland leányvállalata mintegy 90 nárciszfajtát adományozott a Budai Arborétumnak, mellyel impozáns, nagy felületű kiültetés készült a Felső Kert idős fái alatt.
A nárciszok jól társíthatók az itt élő, nem túl korán fakadó fákkal: lombfakadás előtt virágoznak, ilyenkor vannak legszebb pompájukban, majd mire a fák kilombosodnak, és a terület árnyékba borul, a hagymába húzódnak vissza és itt töltik nyári nyugalmi időszakukat.
A kezdetben eltelepített nagy gyűjteményt az azóta eltelt 20 évben - elsősorban hazai cégek adományaiból - fokozatosan tovább bővítettük. Utoljára 2009-ben a hazai génmegőrzést támogató állami pályázat keretében 19 fajtával bővült a lista, egyes fajtákat pedig az Alsó Kertben ültettünk el.
Magyar fajták az Ormos Kertben (az 'A' és 'G' épület között)
A szélsőséges viszonyokat tűrő kárpát-medencei dendroflórát képviselő magyar fajták gyűjteményét az 1960-as évektől kezdve telepítették, az 'A', 'G' és a későbbi 'K' épület által határolt terülten. A gyűjtemény jelenlegi karakterét az ezüsthársak (Tilia tomentosa) valamint az őshonos berkenyék (Sorbus sp.) hazai fajai ill. fajtái adják, de megtalálhatók itt a világos kőris (Fraxinus ornus) a cserszömörce (Cotinus coggygria), valamint a közönséges boróka (Juniperus communis) szelektált klónjai is. Nagy részüket még mindig nem jelentettük be fajtaként és a továbblépés genetikai ill. kertészeti tartalékát képezik.
