Budai Arborétum

​​​​​​​
 

Állandó és rendszeres hazai fészkelő, apró termete és tökéletes rejtőszíne miatt azonban csak a szerencsésebbek fedezhetik fel, amint fatörzsről fatörzsre röppen, majd a fán felfelé, jellegzetes csigavonalban kúszva rovarok és pókok után kutat. Arborétumunkban leggyakrabban a Felső Kertben, az idős fákon találhatjuk meg. Testhossza mindössze 12 cm, csőre vékony, lefelé hajló. Háta és feje halványan pöttyözött, oldalai barnásak, alsóteste piszkosfehér. Fészekrakási időszaka áprilisban van, a fészket a tojó építi, fák kéregrepedéseibe, míg a hím énekelve jelzi területüket.

Elsősorban a lombos és elegyes erdők, parkok és árterek lakója.

Költőhelyén állandó, de kóborol. Hazánkban védettséget élvez.