Budai Arborétum

​​​​​​​
 

3-7 m magas, tarackokkal terjedő tövű, gyakran terebélyes bokor, néha kisebb fa. Kopasz hajtásai zöldek vagy sárgásszürke színűek. 5-10 cm hosszú, kopasz levelei tojásdadok, illetve széles-tojásdadok, csúcsuk kihegyezett, levélválluk szíves vagy levágott. Jellegzetesen illatos bugavirágzatai a felálló vesszők csúcsi részén a legfelső 1-2-, ritkán 3 rügypárból fejlődnek. Az alapfaj egyszerű virágai orgonalilák, április végén, májusban nyílnak. Az egyszerű vagy teltvirágú fajták színe a hófehértől a sárgán keresztül a sötét bíborliláig változik. Idős, szürke kérge lefoszló. Hazája Délkelet-Európa, a Balkán, ahonnan a törökök vitték tovább Európa más területeire. Az orgona török nevéből, a "leilak"-ból ered a lila szín neve is sok európai nyelvben. Az orgona magyar neve a szerb jorgován szóból származik. Hazánkban kivadulva sok helyen megtalálható. Az 1500-as évek végén került át Nyugat-Európába, de közkedveltté csak akkor vált, amikor a francia nemesítők (Pierre Louis Victor Lemoine és fia Émile Lemoine) egyre dekoratívabb fajtákat állítottak elő. Maga az alapfaj valójában nem található meg arborétumunkban, egyes nemesített, de ma már nem azonosítható fajtájával és számos névvel törzskönyvezett fajtával ismerkedhetnek meg látogatóink.