Budai Arborétum

A júdásfa Dél-Európa és Nyugat-Ázsia gyönyörűen virágzó fája, a Mediterráneum keleti vidékén, Kis-Ázsiában, Palesztinában honos. Vadon sziklás lejtőkön, cserjés, száraz erdőkben, néhol folyóvölgyekben fordul elő. Tudományos nevét Linné adta a növénynek, a görög eredetű név, „kerkis” jelentése: hüvelytermésű fa. Hazájából vélhetően az első keresztesháborúk idején kerülhetett Európa nyugati részébe. A legenda szerint Júdás erre a fára akasztotta fel magát. Az akkor még fehér virágú fa éppen teljes virágdíszében pompázott, s az árulás miatti szégyenében elpirult.

A júdásfa rendszertani hovatartozása kissé vitatott. Egyes botanikusok a szentjánoskenyérfélék családjába (Caesalpiniaceae), míg mások a pillangósvirágúak családjába (Fabaceae) sorolják. A növény 5-6 méteres nagy bokorrá vagy 6- 10 méter magas, gyakran többtörzsű fácskává fejlődik. Vesszői barnáspirosak, ágai sötétbarnák, szinte feketések. Szórt állású, ép szélű, kékeszöld színű levelei kopaszok, 6- 10 cm hosszúak. Formájuk nagyon jellegzetes és könnyen felismerhető, kerekded-vese alak. Csúcsuk tompa, lekerekített, válluk szíves.

Április második felében-májusban, a lombfakadás előtt nyíló, pillangós jellegű virágaival csodálatos látványt nyújt a fa, a sötét ágrendszerrel pompás kontrasztot alkotnak a sötétrózsaszín-lilásrózsaszín virágok. ’Alba’ fajtája fehér színű virágaival díszít. A virágzás módja inkább a trópusi növényekre jellemző, ugyanis a virágok főként az idősebb hajtásrészeken, a gallyakon, ágakon, sőt a törzsön jelennek meg. Ezt a jelenséget a botanikusok kauliflóriának nevezik, ilyen módon virágzik például a kakaócserje is. A júdásfa virágai egyébként édeskés-savanykás ízűek, saláták készítéséhez is használják.

Hosszúkás hüvelytermései sötétbarna színűek, laposak, bennük számos lapos, sima felszínű mag helyezkedik el.

Hazánkban gyakran ültetett díszfa, parkokban és házikertekben is gyakran látható. Napos, meleg fekvésben érzi jól magát, kedveli a tápanyagban gazdag, laza, nem túl száraz, meszes talajokat. Fiatalon fagyérzékeny, illetve a késő tavaszi fagy ritkán károsíthatja az idősebb növényeket is, ezért fagyzugos területre ne telepítsük. Jól újul erős visszavágást követően is.

Pompás virágaival szabad állásban érvényesül igazán, de kisebb csoportban is telepíthetjük, sőt szép sövény is nevelhető a növényekből. A délies, mediterrán hangulat erősítése vagy fokozása céljából érdemes karcsú termetű, oszlopos formájú ciprusfélékkel, levendulával vagy sötét lombozatú fenyőfélékkel társítani.

A júdásfa szaporítása magvetéssel történhet. A hüvelyterméseket késő ősszel vagy télen, de akár tavasszal is gyűjthetjük. A terméseket vagy a már kifejtett magokat szárazon tároljuk. A magvetésre tavasszal, április második felében kerülhet sor. A maghéj vékony, de nagyon kemény, ezért a vetés előtt a magokat forrázással kell kezelnünk, hogy a maghéj megrepedezhessen, s a víz által átjárhatóvá váljon. E célból a vetést megelőzően a magokat tegyük egy pohárra- vagy kislábosra helyezett szűrőbe, majd forró vízzel öntsük le, s fedő alatt hagyjuk a magokat kihűlni. Ezt követően a magokat tálcába vagy cserépbe is vethetjük, alig 1 cm vastag földréteggel takarva. A fiatal növények fagyérzékenyek, így az első évek telein cserepeiket takarni kell. A magoncok érzékenyek az átültetésre.