Budai Arborétum

A tél nem a virágnyílás ideje a kertben. Ennek ellenére jó néhány olyan cserje ismert, amelyik az enyhe téli napokon már virágozni kezd. Ezek legtöbbje azonban elszórtan hozza többnyire kicsi virágait a kopasz vesszőkön, és csak márciusban borul teljes virágdíszbe. Az illatos tündérfa (Chimonanthus praecox) azonban olyan pompásan virágzó cserje, melynek szinte valamennyi nagy virága már az enyhébb januári napokon kinyílik és hosszú heteken át márciusig díszít. Görög eredetű tudományos elnevezése is a téli virágzásra utal, az „anthos” virágot, virágzást, a „cheimon” pedig telet jelent. A Budai Arborétumban 2 példánya fejlődik a 'K' épület mögötti díszcseresznyék takarásában, közvetlenül a Biokert mellett. Az elmúlt esztendőkben mesterséges megporzás eredményeként bőven érleltek terméseket és csíraképes magokat az egyébként viszonylag ritkán termő növények.

Az illatos tündérfa Kínából származik, Európában 1766 óta ismert. 2- 3 m magasra nő, ágai mereven felfelé törők. Hosszan kihegyezett, lándzsás levelei nagyok, a nyári időszakban sötétzöldek, ősszel sárgára színeződve hullanak le. 2- 4 cm széles virágai erősen illatosak, a külső, keskeny lepellevelek sárgásfehérek, a belső körben levők rövidebbek, barnásbordók. Csodálatos látványt nyújtanak ezek a csillagszerű virágok, különösen a havas ágakon, s enyhe időjárás esetén egész télen át megmaradnak.

Jó vízáteresztő, meleg, de nem túl száraz talajba, a tűző téli naptól némileg védett, kissé félárnyékos helyre ültessük. Száraz, meleg nyarak után gazdagabban, míg hűvös, hideg nyári időjárást követően nem, vagy alig virágzik. Szigorú teleken a be nem érett vesszők visszafagynak.

Az illatos tündérfát a kert védett részébe egyesével, szabad állásba ültessük. Sajnos csak kevés helyen látható, pedig több figyelmet érdemelne. Magot ritkán hoz, de hajtásdugványozással könnyen szaporítható. A fiatal növények erősen fagyérzékenyek, téli takarást igényelnek.

A hosszúkás, barna magvak csírázásra bírásához az alábbiakat érdemes követni. Csiszolópapíron a magvak köldökkel ellentétes végét addig csiszoljuk, amíg fehéres szín nem jelenik meg, ez azt jelzi, hogy a mag belsejében lévő összecsavarodott sziklevelekig eltávolítottuk a maghéj egy részét. Ezután az így előkészített magvakat áztassuk meleg (40-45 Celsius fokos) vízbe 1-2 napra. Ha minden jól megy, a mag másfél-kétszeresére duzzad. Ezeket a duzzadt magvakat vessük el homokos tőzegbe és tartsuk állandóan nedvesen. A csírázás már viszonylag alacsony hőmérsékleten, 10 Celsius fok körül megindul, időtartama változó, tarthat néhány napig, de két-három hétig is Egyébként a termésből az érés után közvetlenül kiszedett magvakkal ezt az eljárást nem kell végigvinni, azok azonnal csíráznak.