A díszcseresznye-gyűjtemény a 'K' épülettől nyugatra eső területek első fásszárú növénygyűjteményei közé tartozik: dr. Nádasy Mihály telepítette az épület befejezésének évében, 1970-71-ben. A fajták a Vácrátóti Botanikus Kertből származtak, az akkor ott dolgozó Tóth Imre hozta be őket hazánkba Angliából. Akkoriban a nyugat-európai fajták importja meglehetősen nehéz volt. A gyűjtemény ma 4 fajból és 14 fajtából áll, érdekessége, hogy nem csak a nálunk legközismertebb Prunus serrulata azaz a „valódi japáncseresznye”, hanem egyéb Japánból és részben Kínából származó, korai nyílású távolkeleti fajok fajtái is megtalálhatóak benne. Tudnunk kell a japáncseresznyéről, hogy oltványai nálunk 20 évnél nem élnek tovább: ezután nagy valószínűséggel pusztulásnak indulnak a távolkeleti nemes és az európai alany (a közönséges vadcseresznye) között fellépő összeférhetetlenségi problémák miatt. Érthető, hogy a mostani gyűjtemény fajtáinak többségét már fel kellett újítani, csupán a legszívósabb és ezért legértékesebb fajtákból, mint pl. a ’Kanzan’ vagy az ’Ukon’ található még néhány eredeti példány.
A 'Kanzan' tömvetelt virágaival a legelterjedtebb fajta. Jellegzetes, fordított tölcsér alakú koronájáról bármikor könnyen felismerhető. A 'Mikuruma Gaeshi' barackrózsaszín, nagy szimpla virágokat hoz, a 'Shirotae' virágai hófehérek, tömveteltek. Szép a csüngő ágú ("szomorú") 'Kiku Shidare Sakura' rózsaszín virágokkal. A japáncseresznye levélszéle egyenletesen, finoman fogazott, a fogak előreálló, finom szálszerű hegyben végződnek. Tápdús talajt, napos fekvést kíván. Japánban a Prunus serrulata fajtái mellett sok egyéb díszcseresznyét is ültetnek. Fehér vagy halvány rózsaszínű viráguk olyan, mint a legtöbb gyümölcsfáé. Nálunk ritkán ültetik őket, pedig ha másért nem, korai és igen dús virágzásuk miatt több figyelmet érdemelnének. A Prunus × yedoënsis kis vagy középtermetű, terebélyes fa. Enyhe mandulaillatú virágai kezdetben rózsaszínűek, később kifehérednek. Március végén vagy április elején nyílik. 'Moerhemii' fajtája magas törzsre szemezve sátorosan lecsüngő ágú fácskává nő. A Prunus incisa vékony ágrendszerű bokor, esetleg kis fa. Japánban előszeretettel használják törpe bonsaifácskának. Virágai aprók, de igen nagy tömegben nyílnak, márciusban.
A japáncseresznye-gyűjteménnyel egy időben telepítették el az első díszalmákat, mint a Malus purpurea ’Aldenhamensis’, vagy a Malus ’Echtermayer’ csüngő és piros virágú fajta; virágzásuk akkor kezdődik, amikor a japáncseresznyék nyílása már véget ér, így a színpompás nyílás március végétől egész május közepéig tart. A gyűjtemény pompáját fokozzák, az alájuk tudatosan telepített cserjék, mint a vérvörös ribiszke (Ribes sanguineum), a törpemandulák (Prunus tenella), vagy a tavasszal nyíló bangitagyűjtemény (kikeleti bangita, Viburnum × bodnatense; illatos bangita, Viburnum carlesii; hibrid bangita, Viburnum × carlcephalum; stb.) valamint az ugyancsak ekkor nyíló nárciszok és a tulipánok Triumph és Tulipa forsteriana fajtacsoportjai.
